1.0Peasy Világahttps://magicworld.cafeblog.huPeasyhttps://magicworld.cafeblog.hu/author/peasy/<p><img class="irc_mi" src="https://magicworld.cafeblog.hu/files/2015/12/EP2-Trap-2.png" alt="" width="478" height="269" /></p> <p>-Futás, nem merészeljetek megállni, megértettétek?!!-kiabáltam, hátrafelé, de már nem láttam őket, -2 csaptárs, klassz.</p> <p>-Gyerünk, gyerünk, már csak 63 méter!- biztatott minket Kristóf aki legelöl futott, én leghátul.</p> <p>Odaértünk a Bázishoz, megszámoltam hányan vagyunk, hogy azon a 2 idiótán kívül nem hiányzik-e senki, de igen....</p> <p>-Francba, már megint...</p> <p>-Mi a baj Peasy?-kérdezte Kata aki nem a fittségéről híres mégis 2.nak ért be...</p> <p>-Dave, megint hősködik...-magyarázkodtam.</p> <p>-DÁVID, HÚZD BE A SEGGED A BÁZISBA!!-kiabáltam kifelé, de semmi...</p> <p>-Megyek megkeresem-szólt közbe Viktor is...</p> <p>-De ne merészed bántani!-mondtam volna, ha addigra el nem tűnik, igen hát elégé gyors tud lenni.</p> <p>-A hülye.... Vagy -4 tag vagy mind meg lesz, nagyon idegesítő. Mindig miattuk kell idegeskedni-mondta ki hangosan a gondolataimat Robi.</p> <p>Általában minden alkalommal, ha kitartóságira megyünk mindig ez van, az újoncok gyengék, a srácok pedig Supermannak képzelik magukat....</p> <p>-Na mire visszaérnek addigra a kaja ehetetlen lesz-gondolkodott hangosan Aya.</p> <p>-Mindegy együnk nélkülük, majd kapnak mirelit pizzát, vagy nem... -ezzel a gondolattal nekiláttunk enni.</p> <p>-Itedekinas!(Jó étvágyat)</p> <p>Ma Aya-nak valamiért nagyon "sütök-főzök" hangulata volt, annyi mindent csinált, valamelyiknek még a nevét se tudtam. Viszont mindenki jól lakott, és ez a lényeg! :)</p> <p>-MINDENKI, HASRA!- kiáltott be Dave kissé zaklatottan, és ezzel a lendülettel mindenki a találkozott padlóval. Pontosan abban a pillanatban mikor már a hasunk súrolta az alattunk lévő talajt, nem előbb, nem később pár N<span id="result_box" class="short_text" lang="cs"><span class="hps">etvor lövegék süvített el fölöttünk. Becsukódott a főbejárat, igen a főbejárat vezet a nagy nappaliba onnan egyenesen szembelévő konyha/étkezőbe, a nappaliból, ha belépünk balra a fiú, jobbra a lány részleg található, és mindezalatt a raktár,de ez csak a miénk nem kell vele osztoznunk a többi Warriorral.</span></span></p> <p><span id="result_box" class="short_text" lang="cs"><span class="hps"> Visszatérve a sztorihoz a kapu becsukódtt a főbejárat becsukódott, a kupola, becsukódott=biztonságban vagyunk.<br /></span></span></p> <p>-1...2...3...és fél....-számolt hangosan Kata.</p> <p>-Hozom az elsőbbségit!-mondta Krisi és már ment is az alaksorba.</p> <p>-Dave!-Sikítottam és már ugortam is a nyakába. Tiszta vérvolt az egész ő, korom fekete haja most vérvörösben pompázott keze tele sebekkel, de azok már regenerálódtak, rajta végigtekintve a kardját is láttam, nagyon megijedtem, sosem szokta használni(főleg ha mentőakción van). A szeme alatt láttam még egy hatalmas duzzanatot is, ilyet N<span id="result_box" class="short_text" lang="cs"><span class="hps">etvor nem okoz az széttép, szétmarcangol a csontjaiddal együtt nem marad más belőled csak ici-pici húscafatok. Sajnos volt már részem ilyen esztétikus látványban, a szüleim, a testvérem, és a mesterem. Általában, ha meghal valakinek a szerette nálunk az a szokás, hogy apró üvegcsébe a megmaradt őt magunkkal viszünk, szóval a húsát vagy a vértét, és megvéd a túl világról. Nekem már öt van: anya, apa, az öcsém, és a Sensei, az 5. nem tudom kié lehet, mióta az eszemet tudom megvan.<br /></span></span></p> <p>-Vikooor!-és már pofán is csaptam a kardom nyelével!-</p> <p>-Mondtam, hogy ne merészeld bántani!</p> <p>-De, hát... én...csak...izé!-próbálta kimagyarázni magát, de nem sikerült neki</p> <p>-És már veszekednek is...-panaszkodott Krisi, mivel már visszaért a kapszulával és belerakta a szétszedett újoncot a másik meg ledermedve nézte(gondolom a barátja volt) és,... jaj szegénykém annyira megsajnáltam...</p> <p>-Amúgy mi a nevetek?-kérdeztem barátkozó szándékkal a ledermedt srácot.</p> <p>-Mi fog történni vele, és mi fog történni velem?-értetlenkedett.</p> <p>-Kérdeztem valamit, hálátlan kölyök!!</p> <p>-Hé nyugi semmi baj, hisz ő csak most találkozott először a Netvorokkal.-mondta Robi.</p> <p>-Majd én beszélek vele- És már beszélgetni is kezdett vele ugyanazzal az idegesítően kedves mosolyával amivel nem egyszer megmentett.</p>rich