Miközben beszélgettünk észre vettem, hogy hol vagyok és kik néznek.
Egy kórteremben voltam , de nem abban a szokásos “mindenfehér” hanem olyan “mindenfeketeéslila”. Hehehe… értem mivel Démon vagyok ezért nem elég nekem egy sima fehér szoba, mert ha ideges lennék mindenkit ki csinálnák, mi??
Akik néztek pedig a csapat társaim voltak.
Krisi: Az igazi neve: Kristóf, a csapatkapitányom
Viktor: Folyton Davémmal harcol, mert azt hiszi, hogy erős(de nem)
Kata:(Mindig mindenki Aya-nak szólítja nem tudom miért egyszer csak rajtamaradt) A csapat “esze”, a könyve helyett most az arcomat pásztázta, hogy nem- e lett valami bajom, de nem talált semmit mert akkor már rég nem nézne. Amúgy nagyon ügye s orvos a harc mellet annak szenteli az idejét, hogy tanul, de ez nem eshet hátrányunkra hisz ez csak pozitív lehet.
Robi: Aki megint olyan idegesítően nyugtató mosolyával figyelt.
-Amúgy pontosan mennyi ideig feküdtem itt?-tudakoltam meg, mert nem emlékeztem semmire.
-2 hét – mondta, Viktor a lehető legnyugodtabb hangnemben.
-2 hét?? És mi történ addig, miért nem keltettetek fel, mit csináltatok, jutottatok előrébb nyomozásban??-árasztottam el őket a kérdés áradatommal.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: