Csak egy kisgyerek vagyok hülye álmokkal és egy képzeletbeli világban.
Barátok? Vannak!
A cicám Cirmi és az internet…
Próbálok emberek között bohókásnak és boldognak tűnni, de belül összetörtem.
Nem tudtam, pontosítok még most sem tudom, hogy mit kezdjek az életemmel.
Béna tanuló vagyok, képtelen vagyok beleverni a fejembe az anyagot.
Kézügyességem? Hát… a technika tanár le cicázta a galambot amit agyagból készítettem.
Hát, ja! Ennyi a tudásom.
Nekem már csak a képzeletbeli Clara maradt aki folyton piszkál, hogy hogy lehetek ennyire béna. Mint amikor legutóbb sétáltam ez egyenes úton, nem volt előttem semmi és mégis elesdtem. Senpai meg persze látta, és kiröhögött én lettem az osztály bohóca.
Se ügyes, se okos, se szép nem vagyok emelet még béna is.
Csak tudnám, hogy mit ártottam az Isteneknek, hogy ilyen sorsot kellett nekem adni.
Azért Clara nem csak azért van a képzeltemben, hogy piszkáljon a rossz öltözködésemért, azért néha próbál vigasztalni és ezért talált nekem egy web lapot ahol névtelenül és képtelenül írhatok a gondolataimról, hogy azért legyen egy kis életem, ha nem is sok.
Viszont Clara egyre furábban viselkedik, nem úgy mint ahogy elképzelem, de lehet hogy ezt csak beleképzelem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: