Peasy Világa

#006

-Velem tartasz?-kérdezte a sárkány. Felemelkedett. Elrugaszkodott a talajtól és kitárta a szárnyait. A fiú belekapaszkodott a szárnyába. Felszálltak. Együtt.... Tovább »

#005/2

Clara. Egyre furábban viselkedett és 2 hónapra rá(már mint arra amikor elkezdett először furcsán viselkedni): -, el kell mondanom, hogy én egy szellem vagyok és elkezdem kinőni a képzeletedet ezért ki kell jönnöm. És most ne legyen az a reakcióm, hogy arcba röhögöm.... Tovább »

#005/1Az énem…

Csak egy kisgyerek vagyok hülye álmokkal és egy képzeletbeli világban. Barátok? Vannak! A cicám Cirmi és az internet… Próbálok emberek között bohókásnak és boldognak tűnni, de belül összetörtem. Nem tudtam, pontosítok még most sem tudom, hogy mit kezdjek az életemmel. Béna tanuló vagyok, képtelen vagyok beleverni a fejembe az anyagot. Kézügyességem? Hát… a technika tanár… Tovább »

#004/3 Mi is van rajtam kívül?

Miközben beszélgettünk észre vettem, hogy hol vagyok és kik néznek. Egy kórteremben voltam , de nem abban a szokásos “mindenfehér” hanem olyan “mindenfeketeéslila”. Hehehe… értem mivel Démon vagyok ezért nem elég nekem egy sima fehér szoba, mert ha ideges lennék mindenkit ki csinálnák, mi?? Akik néztek pedig a csapat társaim voltak. Krisi: Az igazi neve:… Tovább »

#004/2 Boldog vagyok

-Na ki a kettőnk közül a hülye?-kérdezte fölém hajolva Dave. Szerettem volna mondani valamit, de nem tudtam csak megöleltem és nem estem el, igazi volt… Sírni kezdtem. -Ne, létszi ne sírj, össze vérezel!-mondta elfintorogva. -Ezt pont te mondod, hisz mielőtt idekerültél, vérbe fagyva másztál be a Bázisra.- és közben eszemben hatalmas szúrás észleltem a mellkasomon… Tovább »

#004/1 Az aggodalmam

Vártam… Sokat… Sokáig… És akkor… kilépett az ajtón, arcán széles mosollyal és ezzel kivillantva hófehér tépőfogait… Boldog voltam, örültem, hogy felépült. Odarohantam, hogy szorosan átöleljen és többé ne engedjem el. Futottam. Az a pár rövidke lépés is kilóméterkének tűn. És akkor…. megakartam ölelni, kezeimet már majdnem összezártam a szoros ölelésre,de… ő eltűnt. A térdeim hatalmasat… Tovább »

#003/1 A Netvor-ök borzalmas világa

-Futás, nem merészeljetek megállni, megértettétek?!!-kiabáltam, hátrafelé, de már nem láttam őket, -2 csaptárs, klassz. -Gyerünk, gyerünk, már csak 63 méter!- biztatott minket Kristóf aki legelöl futott, én leghátul. Odaértünk a Bázishoz, megszámoltam hányan vagyunk, hogy azon a 2 idiótán kívül nem hiányzik-e senki, de igen…. -Francba, már megint… -Mi a baj Peasy?-kérdezte Kata aki nem… Tovább »

#002 A “blogos” véleményem

Az a legjobb az ilyen kis “kezdő” blogokban, hogy nagyon sokan használják, rengetegen. Szóval, ha írni szeretnél hát tessék senki sem látja, ha meg igen vagy leszarja vagy tetszik neki és követ. De a többség meg sem találja, én személy szerint örülök neki azért mégis jobb mintha a Word-be gépelném, esztétikusabb. Ott azért kicsit nagyobb… Tovább »

#001 (3) A veszekedés

Dave… mivel nem jött egy ideig és online se értem el ezért ellátogattam, hogy ne legyen lemaradva a leckével (és én ne legyek egyedül). Tudtam, hogy hol laknak és, hogy mennyi ideig tart odáig elmenni ezért nem  nagyon siettem, mert még pakoltam neki egy kis sütit és és a leckét meg egy kis nasit a… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!