Az a legjobb az ilyen kis “kezdő” blogokban, hogy nagyon sokan használják, rengetegen. Szóval, ha írni szeretnél hát tessék senki sem látja, ha meg igen vagy leszarja vagy tetszik neki és követ. De a többség meg sem találja, én személy szerint örülök neki azért mégis jobb mintha a Word-be gépelném, esztétikusabb. Ott azért kicsit nagyobb probléma, ha csak ilyen kis “szösszeneteket” írok, mert elvesznék bennük. Ha például kéne a tanárnak az valamelyik régebben írt házi dolgozatom, a milliónyi mentett szövegek közül melyik lehet az? Érdekes sosem gondolkoztam azon, hogy írnom kéne, de hát az unalom bármire rákényszerít, hát írtam…
Írtam, és írtam aztán töröltem…. És ihletem jött és újra írtam aztán mindent töröltem, valamit újrakezdtem csak más szereplőkkel, valamit már évek óta nem fojtatok, valami meg eltűnt, de lehet meg sem írtam, csak akartam…
Hát ez van írok, írok, írok, de minek?
Senki se olvassa, miért is olvasná? Hülyeség….
De ha valaki még is olvasná akkor már nem lennének elegek a szösszenetek!
De én mást nem tudok csak ilyen kis apróságokat, komoly témát, hosszú és unalmas lenne leírni, de ha te ezt az egész “énsemtudommiakartezlenni”-t végigolvastad gratulálok értékes perceket vesztettél az életedből! 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: